A marokbottól a munióig

A kézbe vehető ütő-nyomó eszközök evolúciója a kezdetektől napjainkig

A yawarától a kogáig

Ha az embernek védenie kell magát, és nincs dobható tárgy a környéken, akkor olyasmit kap fel, ami illik a tenyerébe, és a saját kezénél ütősebb. Ez régen egy rövid fa- vagy bambuszdarab volt, ma inkább fém toll, zseblámpa, kézi esernyő – vagy a régi marokbotok modern változatai.

A természetes alkalmi önvédelmi eszközök közül a marokbotok egyes ázsiai kultúrákban igazi népi fegyverré váltak. A századok során a nem feltűnő, tenyénynél alig hosszabb fadarabtól a művészien faragott, keményre lakkozott fegyverig széles választékuk alakult ki. Modern, nyugaton is elterjedt változataik között azonban vannak olyan nem nyilvánvaló különbségek, amelyekről jó tudni.

A japán yawara jelentése „lágy”, az írásjel ugyanaz, mint a judo, jujitsu szavakban a „ju”, de utal a tantrikus buddhizmus egyik rituális eszközére, a vadzsrára is, amihez nagyon hasonló a formája. A klasszikus yawara tehát alul és fölül egyaránt túlnyúl a tenyéren, ezért minden irányba lehet vele döfni (ha hegyes), vagy ütni (ha tompa a vége). A nyugaton az 1940-es években a japán-amerikai Frank Matsuyama vezette be a használatát rendőri intézkedéshez, elsősorban ütő eszközként.

A ma elterjedtebb, kemény műanyagból készült koga a japán-amerikai harcművész rendőr, Robert Koga nevéből származik. Ez a yawara továbbfejlesztése, két változatban. A koga a hosszabb (20 cm), mindkét végén tompa változat, amely a rendőri intézkedés során alkalmas érzékeny pontok nyomására, ízületek feszítésére, tehát a gyanúsított elvezetésére. A mini koga rövidebb (16 cm) és mindkét végén hegyesebb, csak nyomásra és ütésre alkalmas, ezért a Koga Institute rendőröknek és biztonságiaknak nem is ajánlja, hiszen elsőrendűen kontrollálásra kell törekedniük, nem sérülés okozására.

A kubotantól a taktikai tollig

A yawarát és a kogát a mai napig elsősorban harcművészek és hivatásosak használják. 

Civilek között is elterjedt azonban a következő fejlesztés, az ún. kubotan, amit hibásan kobutan vagy kubaton néven is emlegetnek. A szó a japán-amerikai harcművész, Takayuki Kubota nevéből származik, az 1960-as évekből. A kubotan 14 cm hosszú, a klasszikus marokbotoknál vékonyabb, anyaga aluminium vagy kemény műanyag. Az egyik vége hegyes vagy tompa, ezzel lehet döfni, fogást bontani, a másik végén azonban fém karika van, amire kulcsokat lehet fűzni, és velük odacsapni. Kubota tehát a yawarából kulcstartót kreált, amit a modern ember úgyis magával visz, és pont akkor van a kezében, amikor a legtöbb rajtaütéses támadás történik – a kapuban, az ajtónál, az utónál, a garázsban, a liftben, a lépcsőházban vagy amikor kocog. A hossza miatt a kubotan is hasznos eszköz rendőri intézkedésnél, a 70-es években különösen női rendőrök körében terjedt el. A civil önvédelmi ipar gyorsan felfedezte, már mindenféle színű aluminium és műanyag változatban kapni.

A következő fejlesztés ugyancsak a hivatásosak közül indult útjára. Az éppen adatokat felvevő rendőrt, katonát is érheti hirtelen támadás, ezért praktikus, ha a kezében olyan fém toll van, amit hegyes kubotanként azonnal bevethet. Így született meg a taktikai toll, ami szintén elterjedt a civilek között. A legtöbb fém taktikai tollnak csak az egyik vége hegyes, de létezik vastag, mindkét végén tompa taktikai filctoll is diákoknak (Pocket Shark).

A marokbotok jogi státusza országonként, az USA-ban államonként eltérő. Hazánkban a hatályos jogszabály szerint mindegyik legális, azaz magunknál tarthatjuk és használhatjuk – szemben az ütéserőt növelő boxer- és karambit-fogású eszközökkel, amelyek mind KKVE-k.

És végül a munió

Bár a kubotant elvileg nem csak a rendőrnők, hanem civilek is hatékonyan használhatnák, nem teszik, mert női szemmel a marokbot különféle változatai nem éppen stílusos kiegészítők.

Ezen a helyzeten akart változtatni az amerikai harcművész és grafikus, Phil Ventrello, aki 2013-ban bocsátotta útjára a muniót, a marokbotok evolúciójának eddigi utolsó fajtáját.

Ez a kemény műanyagból készült kulcstartó a korábbiakkal ellentétben teljesen ártalmatlan kinézetű tárgy. Lapos, ezért a kubotannál jobban simul a tenyérbe. Dizájnos lapja révén stílusos kiegészítő, ezért nők is szívesen magukkal hordják. 

A felső végén – a kubotantól eltérően – nem egy, hanem három fém kulcskarika is van, és ha az embernek sok kulcsa van, erőteljes lendítésükkel nagyot lehet csapni. Ez  a marokbotok világában új funkció, mert alapvetően közelharcos eszközök, és a technikák nagyrészt a késhasználatra épülnek. A lendíthető kulcscsomó azonban nem csak csapásmérő, hanem távolságtartó funkciót is betölt, ami a közelharcban járatlanok számára létfontosságú. A munió persze testre szabható: kevés kulcs egy karikára is ráfér, az egy karikába a mutatóujj is bedugható, amitől még jobb a fogás, és kicsit hosszabb a hegy.

A munió hossza csak 11.5 cm, a hegye nem szúrja ki a zsebet vagy a táskát, és halálos sérülést sem tud okozni, mint pl. a hegyes aluminium kubotan. Rövidsége miatt – a kogával és a kubotannal szemben – rendőri elvezetésre nemigen alkalmas. Érzékeny felületek szúró nyomása, izomfelületek döfése révén mégis hatékony fogásbontó, szabaduló eszköz, akár elölről, akár oldalról, akár hátulról éri az embert támadás. 

Igazi civil eszköz – végre nőknek is :o)

0

 .