A fekete öv varázsa?

Ha elérem a mester fokozatot, minden helyzetben meg tudom magam védeni...

Amiért létezik

Ázsiában az övnek ugyanaz a funkciója volt, mint máshol: tartotta a nadrágot, összefogta a kabátot. A tanuló szinteket jelző színes övek és a valódi fokozatot (dan) jelentő fekete övek rendszerét a 19. sz. végén, a dzsúdóhoz találták ki. Ezt idővel a karate és más iskolák is átvették, így napjainkra sokféle fokozatrendszer alakult ki, és ugyanaz a szín máshol más fokozatot jelenthet. 

A fekete öv főleg a sok japán és koreai eredetű iskolában jelent mester fokozatot. Tíz szint létezik, általában az első öt danért vizsgázni kell, a többi az oktatói munkásságért jár. A versenysport változatokban persze a győzelmek is számítanak.

A fekete öv tehát egy adott rendszer mester szintű elsajátítását jelzi, annak tanításához ad ismeretet, gyakorlatot és tekintélyt. Fontos azonban már ezen a ponton látni, hogy senkinek sincs fekete öve a valóságból, csak egy adott iskola tananyagából.

Amiért nem elég

A harcművészetek ma főleg ütő-rugó, vagy főleg birkózó vagy fegyveres jellegűek, ritkábban ezek keverékei. Mester szinten űzhetsz valamit az edzőteremben, de minden embernek és iskolának megvan az erőssége – ami egyúttal a gyengesége.

  • Ha mindig csak egy emberrel állsz szemben, akkor a szemből támadót szépen leütheted, de észre sem veszed azt, aki hátulról szúr...
  • Csodás magas rugásaid lehetnek, küzdhetsz jól távolról, de ha egy liftben esnek Neked, a közelharcban mozdulni sincs időd...
  • Lehetsz csúcs a földharcban, de miközben a támadódra csomót kötsz vagy lefojtod, a barátai a fejedet rugdossák...

Ezért egyesek más iskolákba is járnak kiegészítő céllal, mások meg eleve „minden esetre” iskolát keresnek – ami azonban többszáz technikás tananyagot jelent, és kb. 8-10 év a fekete öv...

Amiért túl sok

Minden harcművészet és küzdősport elszakad a valóságtól, mivel egy részét olyan jól kezeli. Létezik ugyanis pár tucat technika, ami civilnek (és SWAT-osnak is) használható a bűnözők ellen, de többszáz más technika is létezik más mesterek, azaz más élsportolók ellen. Haladó szinten túl tehát olyan problémákra gyakorolnak megoldást, amik csak az edzőteremben és versenyen léteznek. Ezért áll fenn mindig a veszély, hogy a stílus sajátságai vagy a szabályok miatt önvédelmi szempontból hasznos és önveszélyes szokások egyaránt bevésődnek, az edzőtársak közt pedig kialakul a nem tudatos együttműködés. Egy ponton túl aztán minden tökéletesen működik: a harc brutális, adrenalizált káosza művészetté vált. A művészi jegyek azonban a más stílusúakkal szembeni versenyeken vagy hivatásos közegben eltűnnek. Önvédelmi helyzetben pedig az agresszív, primitív mozgású, fájdalomtűrő, nem együttműködő támadó igazi rémálom – mesternek, bajnoknak egyaránt.

Amikor működik

A biztonsági kamerák felvételeinek elemzései révén kiderült: verekedés során, önvédelmi helyzetben szinte senki sem üt, véd vagy rúg úgy, ahogy a harcművészeti iskolákban tanítják. 

Nincs belső béke, csak adrenalin, sem fókusz, csak csőlátás. Csak támadnak – védések, hárítások nem léteznek. Nincs taktikázás, csak teljes erőből csapkodás. A harcművészetekben oly fontos ideális testtartás, a tipikus finommotoros mozgás eltűnik. Dulakodnak, elsodorják egymást, tárgyakba ütköznek, és többnyire a földön kötnek ki.

Nem látni egyenes vonalú karate és kungfu ütést, sem látványos rúgást, és aki az ilyesmi kezeléséhez van szokva, az egy utcai verekedő század mp gyorsaságú, fura szögekben érkező ökölcsapása (haymaker) ellen védtelen.

Ha látni képzett harcművészt vagy küzdősportolót sikeres akcióban, ő az edzőtermihez hasonló, szerencsés körülmények között kerül fölénybe.

Ameddig hasznos lehet

Félre ne érts, a mesterfokozat megszerzése óriási teljesítmény, ami éveken át kitartó hűséget, sokféle áldozatot követel. Minden tiszteletet megérdemlő, élsportolói, atléta teljesítmény.

Azzal is hozzájárulhat az önvédelemhez, hogy pusztán a rendszeres edzés olyan magabiztos kiállást adhat – akár van valós alapja, akár nincs – ami elriaszthatja a kötekedőt, a ragadozót. 

Nagyszerű, ha valaki idáig eljut, csak az nem igaz, hogy a sikeres önvédelemhez harcművészetre és mesterfokozatra van szükség. Sokkal kevesebb is elég, és azt a keveset is többször, és egészen más módszerrel kell gyakorolni, hogy stressz alatt is működjön. Erre először a katonai-rendőri kiképzők jöttek rá, ezért az utóbbi évtizedekben végre civilek is igénybe vehetnek ilyen képzést.

Lehet tehát fekete öved egy vagy több rendszerből, de a valóság egészéből sosem. Ha ez így most elbizonytalanít, nem baj. Ilyenkor lehet növekedni.

 

0

 .